
és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett. Haragot, istennő zengd Péleidész Akhileuszét, vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak,... Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj, És a világot szültem gyermekűl. Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom, s fölújítom vele régi barátságunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése